"Harmadik álom... amelyben a gimnáziumi négy év nem jelent mást, mint a Három B-t: Bulik, Balhék, Bigék. Szó esik egy rosszkor lezuhant saturól, Fidel Castróról, és Kádár Jánosról, illegális sörözgetésekről, még illegálisabb csajozásokról, egy színjátszó körről, valamint arról, hogy milyen érzés 17 évesen gyerektartási per vádlottjának lenni..."
Aki sosem látta Bajor Imrét színpadon, filmen, televízióban, aki nem hallotta rádióban, az ne olvassa el ezt a könyvet. A színész ismert valója nélkül az egész érdektelen. Negyvenvalahány év krónikája, ha valaki nem tudja, ki az a Bajor Imre, akárkié lehet, aki épp negyvenvalahány éves.
Ámbár...!
Talán mégse.
Így ugyanis az itt olvashatók csak azzal történhettek meg, aki egyszerre különleges és átlagos. Aki egyszerre egyedi és tipikus. Aki nem hasonlít senkire, de egyszersmind rendkívül ismerős. Aki egyszerre fiatal és öreg. Egyszerre nagypofájú és félénk. Egyszerre kirívó és arctalan. Egyszerre nagyravágyó és mégis mindig elégedett. Egyszerre józan és mámoros. Egyszerre gyermeteg és bölcs. Egyszerre vidám és morózus. Egyszerre mély és sekély. Egyszerre önhitt és bizonytalan magában. Egyszerre apa és csecsemő. Egyszerre vad és szelíd. Egyszerre szeretetre éhes és kellemetlenül elutasító. Egyszerre édes és keserű. Egyszerre zaklatott és nyugodt. Egyszerre okos és buta. Egyszerre őszinte és nagyotmondó. Egyszerre humanista és vadállat. Egyszerre gyüjtögető és pazarló. Egyszerre megfontolt és meggondolatlan. Egyszerre veszélyes és megbízható. Egyszerre szép és ronda. Egyszerre utolérhetetlen és közhelyes.
Aki olyan, mint bármelyik kisember!...
Mert már csak ilyen egy nagy egyéniség...!
Imrus, bazdmeg, gondoltad volna, hogy egyszer könyv lesz belőled?!...
Verebes István
