Ha népművészetünk virágoskertjében tallózgatunk, akkor a hímzések mellett a kerámia díszítményei gyönyörködtetik leginkább szemünket. Mestereik, díszítőik fantáziája, teremtőkészsége, leleményessége a leggazdagabbak közé tartozik Európa népművészetében, és az oly kevés alapformából a legváltozatosabb mintákat varázsolják korsóikra, tálaikra. A magyar népi kerámiában viszonylag kevés a geometrikus díszítőelem, és ez is főleg a peremekre szorult ki: inkább virágmotívumokkal díszítették edényeiket, ezerféleképpen variálva a stilizált növényeket. De figurális ábrázolásokkal is találkozunk. Ezek azonban távol állnak a nyugat-európai ízlés többnyire látványszerű, naturalisztikus, háromdimenziós, fény-árnyék hatásokra épülő alkotásaitól. Nem élnek szörnyalakokkal, természetellenes lények ábrázolásával sem. Ha a hagyományok szimbolikus világából merítik is témáikat, azért mindig a természetes emberi érzések és gondolatok vezetik őket mesealakjaik megalkotásában.
A szimbolikát említettem, mert ez az ember díszítőtevékenységével együtt született meg, és kísérője is maradt annak mind a mai napig. Kezdetben a kettő egyet is jelentett, hiszen a díszítőművészet kultikus gyökerei vitathatatlanok. Az őskor emberének démonokkal teli hiedelemvilága ezek ábrázolását, védő vagy ártó hatalmú jelzését már kezdetben bizonyos rendszerbe fogta, ami a szimbolikus ábrázolások megszületését eredményezte. E szimbolikus képek az írást helyettesítették, és egy rajz vagy forma e jelek ismerőjének a mögötte rejtőző gondolatot közvetítette. A beszéden kívül csak ez volt az egyetlen eszköze a gondolatok közlésének, és hogy az írás a gondolatok e szimbolikus jelzéséből alakult ki, azt a különböző írásrendszerek kifejlődése is mutatja. De nem vesztettek erejükből, közkedveltségükből az írás megismerése után sem, mert kifejezőerejük erős, és a mondandó tömör megfogalmazására ad lehetőséget, és a hagyományok évezredei is lelkünkhöz kötötték azokat. Az ember természetes díszítőkészsége, esztétikai érzésének fejlődése a szimbólumokat mind szebb, mind sokrétűbb művészi mezbe öltöztette, és alapját nyújtotta az ornamentika megszületésének
