Az „Öt nap júniusban” című regény – noha az 1953. június közepén lezajlott berlini zavargások idején játszódik, egyben-másban persze eltér a három évvel későbbi magyarországi eseményektől – ugyancsak egybecseng a hazai közvélemény tapasztalataival. Annál inkább számíthat érdeklődésre, mert a fordulatos, sokszálú cselekmény egyolyan író szemléletét sugallja, akit joggal neveznek a „lelkiismereti kényszerből lázadó”-nak, aki sohasem dugta fejét homokba, sem mint a weimari köztársaság fiatal újságírója, sem mint emigráicóba kényszerített áldozat, sem mint az amerikai hadsereg őrmestere, sem akkor amikor – német földre való visszatérése után – Az NDK-ban telepedett le, ahol ma is él, egy olyan íróé aki hű maradt baloldali antifasiszta és szocialista eszméihez. Az „Öt nap júliusban” 1974-ban jelent meg németül de az író már az 53-as összecsapások napjaiban elhatározta hogy regénybe sűríti személyes élményeit, meglátásait, már akkor elkezdte a munkát. Ebben az értelemben is korszaknyitó mű: a „létező szocializmuson” belüli első nagy nyílt összecsapás mind máig aktuális tanulságokkal szolgáló irodalmi dokumentum és egyben rendkívül érdekfeszítő olvasmány
