A gyermeklélektan a játékot antropológiai alapjelenségnek tekinti, elemzését pedig – melynek során tulajdonképpen a felnőtt viselkedésmód, életvezetés és kötődés előképe tárul fel – ígéretes lehetőségnek a gyermeki éntől a szintézisig vezető fejlődés megismeréséhez. Millar – anélkül, hogy átfogó elmélet megalkotására törekedne – sorra veszi a különféle játékelméleteket és mindazt, ami a megfigyelések, illetve a kísérleti vizsgálatok alapján a játékról tudható. ; Könyve első két fejezetében bevezetésként azokat az elméleteket ismerteti, amelyek a múltban hatottak a játékot elemző pszichológiai gondolkodásra. Ezt követően a különböző fejlődési „szinteken” lévő állapotok játékait, a gyermek különböző fejlődési fokaira jellemző játékformákat, tárgyalja, külön-külön értelmezve a játékhelyzeteket. Az egyéni és a társadalmi különbségek hatása a játékra című fejezet az „egyéni különbség” változóinak a játékkal való összefüggéseit tárgyalja. A Játékterápia elméleti és gyakorlati problémáit tárgyaló fejezet egészíti ki az – olvasmányos ismeretterjesztő kötetet.
