Hogy Szabó Magda színdarabjai zajos sikert keltenek, nem csak drámaírói képességére jellemző, hanem az 1956 után bekövetkezett helyzetre: a saját nemzeti múltjától rendeletekkel eltiltott haza szomjas saját történetének megismerésére. Az író a szimfóniák előtt etűdökön gyakorol, hangjátékokkal jelentkezik, míg első nagy sikere, az Az a szép, fényes nap megszülethetik, s lévén egyetemi tanulmányai egyik hazája történelme, boldogan próbálja újraértelmezni nemzeti felejteni- és tanulnivalóját. Sok nemzeti nagyság története bírja munkára, a tatárdúlta hazát újjáépítő Béla király gyerekkorától kedvence. Micsoda család - tűnődik -, az anyját, a Bánk bán gertrudisát cafatokra tépi a felháborodott önérzet, a húga Szent Erzsébet, ő maga, aki újjáépíti a tatárdúlás miatt dehumanizálódott szerencsétlen országot, sose kerül az Árpád-házi szentek listájára.
Királynak születik egy királyi házaspár gyermeke, de adottságai és jelleme nem bizonyos, hogy megfelelnek a születés adta rangnak. A Béla király arról szól, hogyan válik egy kezdetben szinte mindig rosszul lépő, olykor halálos bűn elkövetésére szorult, helyzete szerint király népe valóságos vezetőjévé, igazi királlyá, aki már nemcsak büntetni, de megbocsátani és megérteni is tud, nagy távlatokban gondolkozni és méltó családpolitikával baráttá, sőt rokonná tenni hajdani vetélytársa, az idegen Kötöny családját. A dráma trilógia, nagy uralkodók lassan fejlődnek azzá.
Az író annak idején, a vesztett második világháború után azért vállalt a fővárosban állást, hogy részt vehessen a nagy demokratikus átalakulás kezdeti munkálataiban. Az éhségtől már szinte őrületbe űzött magyarság embert eszik a tatár pusztítás idején, Béla emberfölötti erővel megállítja az idegenek nyomán keletkezett romboló erőket, ezért nevezzük második honalapítónak. Az író néha beleolvas színdarabjába, ilyenkor nem önmagára büszke. Újra meg újra megrendül, mikor átélheti, van az Árpád-háznak egy olyan szentje, akit sosem avattak azzá, ő is megérthette volna, de az egyházi, világi politika mást kívánt, elfogadta hát alázattal. Az író azért büszke, mert bűn és bűnhődés arányát itt találta el darabjai között a legpontosabban, s örül, hogy érzékeltethette, van, aki azért nem kapja meg a nagy egyházi visszaigazolást, mert hazája sorsának intézése nem hagyott időt neki arra, hogy úgy élhessen, mint a szentek.
