Idestova negyed évszázada íródott s jelent meg először, de akár ma is íródhatott volna, s ma is játszódhatnék e történet: a fiatal értelmiségieket nyomorító gondok ma sem enyhébbek - ha ugyan nem súlyosabbak -, mint ama hatvanas években voltak, amikor Szilvási (nem első ízben) szembenézett velük. Két ember - férj és feleség - életének döntő hetvenkét órájáról számol be az Ott fenn a hegyen. E három nap történetében egy házasság válságának anatómiája rajzolódik elénk. Móra Sándor atomfizikus és felesége, Gitta csap össze már a regény első lapjain, s a köztük feszülő ellentétek külső és belső okainak föltárásával az író arra a kérdésre igyekszik választ keresni és adni, hogy kinek van igaza kettejük közül a "mi végre vagyunk a világon?" örök problémájára felelvén. Az írói állásfoglalás egyértelmű: akkor válik az ember teljessé, ha képes vállalni a maga életét, a gyakran megoldhatatlan és elviselhetetlen válságokkal együtt, még azon az áron is, ha számára e küzdelem és döntés csak "hosszú távon" (vagy akár sohasem) ígér mérhető eredményeket, sikert, érvényesülést. A fiatal tudósnak egy sorsdöntő szerelem föláldozásával, önmaga megcsonkításával - lemondván, megrokkanva - kell vállalnia sorsát.
"Ez az ízig-vérig mai regény - írták a történet első megjelenésének idején - rendkívül izgalmas, érdekes eseménysorokban tárja fel napjaink egyik legégetőbb problémáját, a hivatástudat és az anyagi érdekek közötti erkölcsi ellentétet."
