Akárhogyan is nevezik ezeket - logisztikai gépjárművek, „B" kategóriájú vagy páncélozatlan, „puhabőrű" [„soft-skin"], hadtáplépcsős járművek - a teherszállító közlekedési eszközök a modern mozgékony fegyveres erők létfontosságú , alkotórészét képezik. Az ilyen járművek feladata az élőerő, a lőszer, az üzemanyag, a páncélozott harcjárművek, valamint a modern hadsereg életének és harcképességének fenntartásához szükséges sokféle más eszköz és anyag szállítása. Maximális megbízhatósággal kell működniük, gyakran sokkal hosszabb ideig, mint a polgári közlekedésben használt megfelelő járműveknek, úton és terepen egyaránt megalkuvás nélküli kiváló teljesítményt kell nyújtaniuk, s ráadásul jelentős gázló- vagy úszóképességgel is kell rendelkezniük. Szerkezetüket úgy kell kialakítani, hogy légi úton könnyen szállíthatóak legyenek. A skála alsó végén találhatóak a 4 x 4, azaz négykerék-hajtású könnyű univerzális terepjárók, amelyek konstrukciójuk fő vonásaiban látszólag még ma is erősen követik a második világháború mindenütt jelen lévő klasszikusát, a jeepet. A LOHR „Fardier" és az Alvis Supacat a koncepciójukban és műszaki megoldásaikban újszerű légi szállítható terepjárók növekvő családjába tartoznak. Ezeken az esetenként még valamilyen páncélzatot is kapó innovatív járműveken, a közúti közlekedés diktálta korlátoktól megszabadulva, gyakran már-már forradalmian új technológiát is alkalmaznak.
