E tanulmány gondolata négy-öt évvel ezelőtt merült föl bennem. Előzetes vázlatterve, azonos címen, a The New English Weekly három egymást követő számában került nyilvánosságra. Ebből a vázlatból öltött formát „Kulturális hatóerók az emberi rendben” (Cultural Forces in the Human Order) című dolgozatom, amely „A kereszténység távlatai” (Prospect for Christendom) címet viselő, Mr. Maurice B. Reckitt által szerkesztett kötetben jelent meg (Faber, 1945): e dolgozat módosított változata alkotja jelen munkám első fejezetét. A második fejezet azon dolgozatom módosítása, amelyet a The New English Review adott ki 1945 októberében.Függelékként könyvemhez csatoltam három, némethallgatóságnak szánt rádió-előadásom angol szövegét, amelyek „Die Einheit der Europaeischen Kultur” címenjelentek meg (Carl Habel Verlagsbuchhandlung, Berlin, 1946).Tisztában vagyok azzal, hogy e tanulmány mennyit köszönhet V. A. Demant kanonok, Mr. Christopher Dawson és Karl Mannheim professzor írásainak. A nyilvánosság előtt annál is inkább köszönetet kell mondanom, mert e három szerző közül az első kettőre munkámban nem hivatkoztam, harmadikuknak pedig sokkal több hálával tartozom, mint amennyi a teóriáját vitató szövegrészből esetleg kiderül.Sokat tanultam Mr. Dwight Macdonald „A populáriskultúra” (A Theory of Popular Culture) című írásából,melyet a Politics (New York) 1944. februári számában publikált; és okultam az említett cikk ismeretlen szerzőtől származó kritikájából, melyet ugyanezen folyóirat 1946. novemberi számában olvastam. Úgy vélem, Mr.Macdonald teóriája az általam ismert elméletek közül legjobb alternntívája az enyémnek. 1948. január T. S. E.