| Természetesen egy kézirat |
7 |
| Prológus |
15 |
| Első Nap |
|
| Prima - Melyben hőseink megérkeznek az apátság alá, és Vilmos bizonyságot ad éles eszéről |
29 |
| Tercia - Melyben Vilmos épületes társalgást folytat az apáttal |
36 |
| Szexta - Melyben Adso megcsodálja a templom főkapuját, Vilmos pedig viszontlátja Casalei Hubertinust |
51 |
| Nóna táján - Melyben Vilmos fölöttébb tudós társalgást folytat Severinus füvész atyával |
80 |
| Nóna után - Melyben fölkeressük a szkriptóriumot, és megismerünk több tudóst, másoló barátot és rubrikátort, valamint egy világtalan aggastyánt, aki az Antikrisztusra vár |
87 |
| Vesperás - Amelyben az apátság többi részével is megismerkedünk, Vilmos néhány következtetést von le Adelmus halálával kapcsolatban, és beszélgetésre kerül sor az üvegcsiszoló testvérrel az olvasóüvegekről, meg arról, hogy akiben túlteng az olvashatnék, azt lidércek fenyegetik |
102 |
| Kompletórium - Amelyben Vilmos és Adso az apát úr szíves vendéglátásának, valamint Jorge epés megjegyzéseinek örvendenek |
112 |
| Második Nap |
|
| Malutinum - Amelyben néhány órányi misztikus boldogságot véres esemény szakít meg |
121 |
| Prima - Melyben Uppsalai Benno elárul egyet s mást, Arundeli Berengárnak is van mondanivalója, Adso pedig megtudja, mi fán terem az igazi bűnbánat |
131 |
| Tercia - Amelyben az ember egy közönséges civakodás tanúja lesz. Alessandriai Aymarus célzásokba bocsátkozik, és Adso elelmélkedik a szentség meg az ördög ganéja fölött. Annak utána Vilmos és Adso ismét fölkeresi a szkriptóriumot, Vilmos egy érdekes dolgot pillant meg, harmadszor is megbeszéli, vajon szabad-e nevetni, de végképp nem nézhet körül ott, ahol szeretne |
144 |
| Szexta - Amelyben Benno különös dolgokról számol be, s ezek nem vetnek valami jó fényt az apátság életére |
161 |
| Nóna - Amelyben az apát úr az apátság kincseit illetően büszkének, az eretnekek dolgában viszont aggodalmasnak mutatkozik, a végén pedig Adsót kétség fogja el, hátha mégsem kellett volna a nyakába vennie a nagyvilágot |
167 |
| Vesperás után - Amelyben, bár a fejezet igen rövid, az agg Alinardus fölöttébb érdekes dolgokat mond a labirintusról s arról, hogy miképpen lehet oda bejutni |
183 |
| Kompletórium - Amelyben behatolunk az Aedificiumba, egy rejtélyes látogatóba botlunk, egy varázsjelekkel írott titkos üzenetre bukkanunk, továbbá egy könyvre is, mely azonban máris újra eltűnik, és számos elkövetkező fejezetek során kerestetik majd; végül, de nem utolsósorban pedig valaki ellopja Vilmos becses olvasólencséjét |
188 |
| Éjszaka - Amelyben végre behatolunk a labirintusba, különös vízióink támadnak, s ahogyan labirintusokban szokás, eltévedünk |
198 |
| Harmadik Nap |
|
| Laudestől primáig - Amelyben az eltűnt Berengár cellájában véres ruhadarab kerül elő, más semmi |
213 |
| Tercia - Amelyben Adso a szkriptóriumban rendje históriáján és a könyvek sorsán töpreng |
214 |
| Szexta - Amelyben Salvatore bizalmába fogadja Adsót, s amit mond, nem lehet csak úgy, néhány szóban összefoglalni; Adsót mindenesetre hosszas és gondterhelt elmélkedésre indítja |
218 |
| Nóna - Melyben Vilmos az eretnekség nagy folyamáról, az együgyűeknek az egyházban betöltött szerepéről, valamint saját, az általános törvények megismerhetőségét illető kételyeiről beszél Adsónak, és mintegy mellesleg elújságolja, hogyan fejtette meg a Venantius után maradt mágikus jeleket |
229 |
| Vesperás - Amelyben újabb beszélgetésre kerül sor az apát úrral, Vilmosnak meghökkentő ötletei támadnak a labirintus rejtélyének kibogozását illetően, s végül rálel a lehető legkézenfekvőbb megoldásra. Vacsorára bundás sajt készül |
246 |
| Kompletórium után - Amelyben Hubertinus elmondja Adsónak Dolcino testvér történetét, további történeteket pedig Adso a saját szakállára, a könyvtárban idéz fel, illetve olvas, és azután a véletlen egy szép leánnyal hozza össze, aki rettenetes, mint a zászlós tábor |
259 |
| Éjszaka - Melyben a földúlt Adso meggyón Vilmosnak, és a nőnek a teremtés tervében betöltött szerepéről elmélkedik, utána azonban egy férfi holttestére bukkan |
296 |
| Negyedik Nap |
|
| Laudes - Melyben Vilmos és Severinus megvizsgálják Berengár hulláját, észreveszik, hogy a nyelve fekete, ami szokatlan dolog egy vízbe fúlt ember részéről. Azután kínkeserves mérgekről és egy régi betörésről diskurálnak |
305 |
| Prima - Melyben Vilmos rábírja előbb Salvatorét, majd a házgondnokot, hogy vallják meg múltjukat, Severinus megtalálja az ellopott olvasólencséket, Miklós pedig az újakat hozza meg, így hát Vilmos mindjárt hat szemmel lát neki, hogy Venantius írását megfejtse |
314 |
| Tercia - Melyben Adsót szerelmi kínok gyötrik, majd megjön Vilmos a Venantius írásával, mely továbbra is megfejthetetlennek bizonyul, hiába fejtette meg |
326 |
| Szexta - Amelyben Adso szarvasgombászni megy, de gomba helyett az érkező minoritákra bukkan, akik hosszan tárgyalnak Vilmossal és Hubertniusszal, és roppantul szomorú dolgok derülnek ki XXII. Jánosról |
338 |
| Nóna - Melyben megérkezik del Poggetto bíboros, Bernard Gui és a többi avignoniak, azután ki ezt csinál, ki azt |
353 |
| Vesperás - Melyben Alinardus alighanem fontos dolgokat közöl, és Vilmos elárulja, hogy szerinte milyen fontos dolgokat közöl, és Vilmos elárulja, hogy szerinte milyen módszer szerint lehet egy sor biztos tévedésen keresztül a valószínű igazsághoz eljutni |
356 |
| Kompletórium - Melyben Salvatore egy csodálatos varázslásról beszél |
361 |
| Kompletórium után - Melyben ismét fölkeressük a labirintust, elérkezünk a finis Africae küszöbére, de nem tudunk bemenni, mert nem tudjuk mi az, hogy a négy közül az első és a hetedik, s végezetül Adsót megint előveszi, amúgy igen tudományosan, a szerelmi kórság |
364 |
| Éjszaka - Melyben Salvatore nyomorultul Bernard Gui kezére kerül, Adso szerelmét mint boszorkányt fogják le, és nyugovóra térvén ki-ki még boldogtalanabb és gondterheltebb, mint annak előtte volt |
383 |
| Ötödik Nap |
|
| Prima - Melyben testvéri vita folyik Jézus szegénységéről |
393 |
| Tercia - Melyben Severinus egy különös könyvről beszél Vilmosnak, Vilmos pedig a legátusoknak egy különös elképzelésről beszél, arról, hogy milyen legyen a világi kormányzás |
409 |
| Szexta - Amelyben Severinus halva találtatik, és az általa talált könyv nem található |
420 |
| Nóna - Melyben törvény tétetik, s az emberben az a kellemetlen érzés támad, hogy senkinek sincs igaza |
433 |
| Vesperás - Melyben Hubertinus elmenekül, Benno tisztelni kezdi a törvényeket, és Vilmos néhány megjegyzést fűz a bujaság e nap folyamán tapasztalt különféle fajtáihoz |
458 |
| Kompletórium - Melyben szónoklat hallható az Antikrisztus eljöveteléről, és Adso fölfedezi a tulajdonnevek erejét |
465 |
| Hatodik Nap |
|
| Matutinum - Melyben a fejedelmek sederunt, Malakiás pedig összeesik |
479 |
| Laudes - Melyben az új celláriust megválasztják, az új könyvtárost nem |
484 |
| Prima - Melyben Miklós sok mindent elmesél, s közben megszemléljük a kincstárat |
487 |
| Tercia - Melyben Adso a Dies irae-t hallgatja, és közben álmot lát, vagy jelenést, ha úgy tetszik |
495 |
| Tercia után - Melyben Vilmos megfejti Adso álmát |
507 |
| Szexta - Melyben rekonstruálódik a könyvtárosok története, és ismét kitudódik egy s más a titokzatos könyvről |
511 |
| Nóna - Melyben az apát nem hajlandó végighallgatni Vilmost, a drágakövek nyelvéről beszél, és kinyilvánítja, hogy nem óhajtja ezeket a gyászos ügyeket további nyomozással bolygatni |
517 |
| Vesperás és kompletórium - Melyben többórányi zűrzavarról lesz röviden szó |
528 |
| Kompletórium után - Melyben Vilmos, úgyszólván véletlenül, felfedezi a titkot, miképpen lehet bejutni a finis Africae-ba |
531 |
| Hetedik Nap |
|
| Éjszaka - Melyben az alább tárgyalandó rendkívüli felfedezések összegzéséhez ugyanolyan hosszú címre volna szükség, mint az egész fejezet, de ez ellenkeznék az eddig megszokottakkal |
539 |
| Éjszaka - Melyben megtörténik az ekpirózis, és a túl sok erény miatt felülkerekednek a pokol erői |
558 |
| Utolsó lap |
575 |
| Széljegyzetek A rózsa nevé-hez |
583 |
| Jegyzetek (Klaniczay Gábor) |
619 |
| Levél Dr. Umberto Ecónak, a Bolognai Tudományegyetem szemiotikaprofesszorának (Barna Imre) |
651 |
