A pszichológia sarkalatos felismerése, hogy az események jelentését és jelentőségét nagymértékben befolyásolja a háttér, a kontextus, amelybe beágyazódnak. Ez a találó megállapítás számos különböző pszichikus folyamatra érvényes - az elemi észleléstől egészen az összetett szövegmegértésig. Nos, ez a felismerés késztethet arra, hogy az olvasó előtt fekvő munka bevezetését is a háttér felvázolásával kezdjük.
A háttér kontraszthatása révén talán jobban kirajzolódnak Vargha András munkájának körvonalai és sarokpontjai. A személyiséget vizsgáló eljárások egyik nagy csoportját a projektív tesztek képezik. Ezek sorában tartják számon - némileg vitatható módon - az endokrinológuspszichológus Szondi Lipót módszerét, a Szondi-tesztet is. Az ilyen eljárásokat azért nevezik "projektívnak", mivel - tudományosan elfogadott elgondolás szerint - a vizsgálatban rögzíthető reakciókat egy sajátos pszichés működés, a "belevetítés" befolyásolja. Ám a projekció tényének rögzítése a legtöbb esetben semmit sem árul el a projekció hatásmechanizmusáról. Hiába tudjuk például egy tesztreakcióról, hogy abban közvetlenül az észlelés, az értelmezés, esetleg a választás sajátos formái nyilvánulnak meg, s a projekció ezeken keresztül, ezek révén érvényesül, egy-egy esetben mégsem dönthetjük el, hogy milyen konkrét összefüggés van a tesztreakcióba bevetített személyiségjellemző és a mért észlelési, értékelési stb. módok között.
A Szondi-teszt esetében sem tudjuk, hogy az arcképek rokonszenvi választását közvetlenül mi befolyásolja. Annak ellenére sincs erről elképzelésünk, hogy Szondi elmélete ezzel a feltételezéssel szembesít minket: rokon- és ellenszenveinket ösztönszükségleteink feszültségrendszere határozza meg. Feltevése ugyanis nem terjed ki az ösztönszükségletek működését és hatását közvetítő folyamatok jellemzésére.