Az utazások csodálatos történetének jelentős alakja a velencei születésű Marco Polo. A 13. század második felében tette meg nagy utazásait, amelyeknek során eljutott az akkor még csak a mendemondákból ismert Kínába is, a Nagy Kán országába. E közel két évtizedes utazásról írt könyve könnyedségével, hitelességével és nem utolsósorban érdekes tartalmával késői korok nemzedékeire is hatott. S mivel akkora utakat megtenni hajdanában nem volt olyan egyszerű, mint manapság, kellett, hogy e nagyszerű megfigyelő, e bátor és merész kereskedő gyermekkorában is különbözzék társaitól. Willi Meinck a gyermek Marco Polót elgondolkozó, messzi tájakra kívánkozó fiúnak festi, aki azonban bátorságával komoly higgadtságával elárulja, hogy nagy tettekre hivatott.
A középkori Velencében járunk. A csatornákon áruval megrakott bárkák úsznak, a San Marco templom tornyában megkondul a harang, Murano szigetén a derék hajóépítő mester az első gondolát tervezi, a kocsmák mélyén orgyilkosságra készülnek a brávók, csempészhajó siklik az éjszakában. E kavargó, színes, középkori Velencében, él az ifjú Marco Polo - sokáig egészen árván, hiszen anyja meghalt, apjáról, aki hosszú útra indult, mit sem tud. A magára hagyott gyermekre gonosz és kapzsi gyámja "vigyáz"', aki vagyonára és életére tör. A gyermek Marco Polo kalandjai, ha egyelőre még nem is messzi földeken, idegen népek között játszódnak, mégis méltóak a későbbi kalandos életű utazóhoz.
