„Minden… rossz. Minden. Nincs igazság és nincs becsület. Istenem. Az élet nem lehet… ott kinn, az embernek csak föl kell néznie az égre… de Stilbourne azt is mennyezetnek nézi. Mint a… és rejtegetjük a testünket, és van, amit említeni sem merünk, és emberek, akikkel nem ismerkedhetünk meg… és ezt a szemetet zenének hívják… Hazugság! Hát nem értik? Ez hazugság, mind hazugság! Ez trágárság!” Így fakad ki a nyárspolgáriasság, a gőg, a szeretetlenség, a fojtogató kisvárosi légkör és önmaga ellen A piramis kudarcot vallott főszereplője, Oliver, akinek fejlődését és szerelmi kijózanodását három epizódban követhetjük nyomon. Az elsőben az egyetemre készülő fiatalember a kamaszkor szexuális megszállottságából ábrándul ki egy furcsa kalandja révén; a másodikban, amikor látogatóba tér vissza szülővárosába, az „eszményi” szerelemről hull le a szépítő fátyol egy bohózati elemekkel megrajzolt, amatőr színielőadás keretében; a harmadik epizódban Oliver egykori zongoratanárnőjének magányáról, megőrüléséról és haláláról olvashatunk. E három történetből épül fel a „piramis”, egy halvaszületett város, halvaszületett világ, halvaszületett életforma groteszk, egyszerre valóságos és titokzatos szimbóluma.
