Yrjö Kokko finn állatorvos három esztendőt töltött Lapp-földön, és személyes élményeit, csodálatos találkozásait - emberekkel, állatokkal, növényekkel és a sarkvidéki tájjal - ebben a lírai szépségű regényben írta meg.
És ne is kutassuk, élt-e valaha egy Jouni nevű finn ifjú, akit születésekor elcseréltek, és lappnak neveltek. A romantikus fordulat nem időzíti a regény cselekményét, mert az idő másképpen jár a sarkvidéken. Kokko könyvének egy-egy fejezetében megállította a múló pillanatot, hogy tovább ízlelhesse illatát, élvezhesse szépségét, lelkébe véshesse üzenetét.
A magyar olvasó nem először találkozik ezzel a számunkra eléggé ismeretlen, elragadó világgal. A varázsdomb és a látó asszonyok című lapp népmesegyűjtemény, amelyben a szaktudás és a művészi szépség párosult, már híradás volt a bátor és büszke lapp népről, a messzi északon élő, távoli rokonainkról. Ez az értő tollal és szeretettel magyarra fordított regény most még elmélyíti ismereteinket, megérezzük belőle, hogy a kötet fordítója, N. Sebestyén Irén, a kitűnő nyelvész és oly sok kiváló finn műalkotás tolmácsolója nemcsak jól ismeri, hanem szereti is a lappokat.
