A budavári gótikus szoborlelet

1974. február 16-án a budavári palota területén Zolnay László ásatás közben egy középkori szobor töredékére bukkant. Ami ezután történt, az az újságok, a rádió és a televízió közvetítésével mindenkihez eljutott: két hónapon át nap mint nap újabb töredékes szobrok kerültek elő a földből. A kisebb-nagyobb méretű, magas művészi szinten kifaragott ábrázolások - királyok, szentek, apostolok, előkelő hölgyek - a magyar művészet történetének olyan korszakában keletkeztek, amelyeknek emlékeit mind ez ideig elveszettnek hitte a kutatás.
Az egyetemes művészet jeles alkotásaihoz mérhető szobrok feltárásának izgalmas történetét Zolnay László írja le. Részletesen elemzi az egyes műveket, és a gondos kutatás, tanulmányozás megkezdése előtt vázolja elgondolásait a szoborgaléria megrendelőjéről, alkotóiról, elhelyezkedéséről. Szakál Ernő a restaurátor szemszögéből vizsgálja a szobrokat, és kifejti érdekes nézetét eltemetésük lehetséges körülményeiről.
A két tanulmányt 84 kép illusztrálja. Ezek első ízben teszik hozzáférhetővé teljes egészében a közvéleményt hosszú ideje izgalomban tartó, értékes leletet.

1974 februárja a magyar történettudomány, régészet és művészettörténet - az egész magyar kultúra - gazdag eredményt hozó hónapja volt. Ekkor tárta fel a Budapesti Történeti Múzeum budavári ásatásának vezetője dr. Zolnay László tudományos főmunkatárs, a XIV. században vagy a XIV-XV. század fordulóján a magyar királyi udvarban készült szobrokat.