1924 októberében, késő délután, kopottruhás fiatalember bámult ki a harmadosztályú fülke ablakán. A vonat csaknem üresen kapaszkodott felfelé a völgyön keresztül, a walesi tartomány déli részének legkietlenebb vidékén. Manson reggel óta utazott, kétszer is át kellett szállnia, de most már közeledett célja felé. Itt vár rá, e sivár elcsunyított tájon, életének első állása, orvosi pályafutásának kezdete. Fárasztó utazás volt. De még hosszabbá tette a türelmetlen várakozás.
Ezen a szárnyvonalon nem volt dupla sínpár. Jobbra és balra hegyek ágaskodtak a ködös ég felé. Záporeső verte a fülke ablakát. Lépten-nyomon megkezdett tárnák égtelenítették el a hegyoldalt - megannyi sebforradás a táj piszkos testén. Fekete salakdombok. Imitt amott sovány juhok őgyelegtek, hiába kutatva legelőért. Se fű, se bokor, csak néhány satnya fa, komor kísértetek a csüggesztő kopárságban
A sinek fordulójánál vörösen izzó kohó tünt fel. körülötte néhány munkás hadonászott derékig meztelenül. Bódék és szerszámok egymás hegyén hátán. De ezek se tudták megszakítani a tájkép nyomasztó egyhangúságát.
Manson mély lélekzetet vett. lerázta magáról a kedvezőtlen benyomásokat. Tele volt energiával. Az ő számára ez a vidék nem temető, hanem első tevékenységének színtere, csupa vidám reménység, egy szép jövő igérete.
