A sárkány szeme, amit a híres festő nem mer megfesteni, páratlan tökéllyel alkotott képe befejezéseként, mert akkor festménye megelevenednék – csak mese, de egyben jelképe is annak a sajátos művészetszemléletnek, amely a régi kínai piktúra egyik kulcsa. De az egyik, mert az a különös, tőlünk időben s térben távoli világ, amelyet a régi kínai képek őriznek, sok más titkot is rejteget: Konfuciusz etikáját, taoizmus és a buddhizmus legendáit, az ősi mitológia császárait és fantasztikus állatait, a köznapi virágok és madarak szimbolikáját s a ködbe vesző tájak elégikus hangulatát. Ráadásul mindezt a sok rejtelmet bonyolult képnyelv zárja el az európai kultúrán nevelkedettek elől.
Ez a könyv éppen arra tesz kísérletet, hogy ehhez a soktitkú, sokzáró jelképrendszerhez adjon kulcsokat. Aki csak a véletlenül szeme elé kerülő kínai képekhez akar közvetlen, kész útmutatást kapni – mit jelképeznek rajtuk a virágok, figurák? –, éppúgy találhat segítséget az itt leírtakban, mint az, aki kíváncsi a kínai festészet technikájának, stílusainak és szimbolikájának mélyebb (pl. nyelvfilozófiai) összefüggéseire, a tusnak és ecsetnek a kultuszára, a piktúrának és a poézisnak a kapcsolatára vagy a kalligráfia ezoterikus, elvont artisztikumára.
Mindezt nemcsak szóval, hanem képekkel is elmondjuk: ezeken a lapokon nemcsak a sinológus műtörténész szólal meg, hanem a kínai festők is. Másfél száz illusztráció teszi plasztikussá a szóbeli információkat és ad vizuális élményt mindazoknak, akik eddig is csodálói voltak az emberi kultúra egyik különös értékének, a kínai képírásnak, s azoknak is, akik csak most ismerkednek meg vele.
