Szabo Magda Ókút című regényének Színház című fejezetében írja: kicsiny gyermekkorától micsoda delejes élményt jelentettek neki a Csokonai Színház előadásai! A színpad bodulatában valami új, mámorosan képzelt valóság-világ született benne. Felpillantottam a galériára, ahonnan színjátszásunk nagyjai, Szerdahelyi, Kántorné, Megyery, Fáncsy, Udvarhelyi, Lendvay és Szentpétery tekintettek rám, s arra gondoltam, hogy így láthatta egykoron Jablonczay Lenke is, ha vasárnap délutánonként párosan, sorokban, fegyelmezetten társaival a Csokonai Színházba vonult. Harminc esztendő potomság, egy sóhajtásnyi pillanat. Szabó Magda emlékezését olvasom, s arra ocsúdom, hogy akár randevúzhattunk volna a színház hátsó vaskapujánál. Sajog, hogy elkerültük egymást, kinek éppen most kerek születésnapját köszöntjük. Régimódi színháztörténet és mai sajgás. Hogy mi mindenben mulasztunk és vétkezünk jóvátehetetlenül; s micsoda megtisztító ereje és megbékéltető hatalma van egy színházi előadásnak…
