"Lehettem volna csak egy büdös kölyök, nem jobb és nem rosszabb, mint az összes többi büdös kölyök a világon, ha máshol születtem volna és nem ebben az ótvaros afrikai országban... Táborról táborra haladva, egyik banditacsapattól a másikhoz csatlakozva, elfoglalt városokban és hosszú utakon át jó sok embert megöltem a kalasnyikovommal, az én kalasommal. Nem nagy ügy. Meghúzod a ravaszt, és már szól is a ratata." A híres elefántcsontparti író, Ahmadou Kourouma hátborzongató pikareszk regénye, amelynek narrátor-főhőse egy kisfiú, aki kis társaihoz hasonlóan fegyverrel és kábítószerrel túlságosan is ellátva, mégis teljesen védtelenül bolyong a törzsi háborúk dúlta, banditáktól hemzsegő országban, az egészen közeli múltban játszódik, oly korban, melyben a mészárlások szomorú hősei - tízéves gyerekek. Ahogy minderről Birahima mesél, attól megfagy a vér az ereinkben, olykor mégis nevetni kényszerülünk, miközben a kezünk ökölbe szorul.
