Azok az írások, amelyeket ez a kötet tartalmaz, csaknem harminc évet ölelnek át, komoly tévedés lenne tehát jelenkoriaknak tartani őket. Az értelmiségi munkája - a gondolkodás - nem korlátozódhat megingathatatlan meggyőződések kifejtésére, vagyis néhány kezdetben fogant és később esetleg csupán formai változáson átesett gondolat ismétlésére. A gondolati munka mindenekelőtt egy vándorlás, amelynek során az ember különböző útvonalakat fedez fel, hipotéziseket alkot, a különböző lehetőségek logikus következményeit tanulmányozza. Emellett a gondolkodás sohasem lehet tisztán elvont jellegű. A vezérelvek és a szükségképpen változó aktualitás között kölcsönhatás van.
Márpedig az utolsó harminc év különösképpen bővelkedett mindenféle eseményben. Az első írások az itt összegyűjtöttek közül alig néhány évvel az 1968. májusi események után születtek. Azóta tanúi lehettünk az olajválságnak, az öbölháborúnak, a berlini fal leomlásának, a szovjet rendszer megszűnésének. A XX. század vége egyszerre jelentette a háború utáni korszak és a modernitás végét. A jelenlegi problematika teljességében különbözik a hetvenes vagy a nyolcvanas évekétől. Az én vándorlásom ebbe a változásba illeszkedik, amelyet ez a könyv is visszatükröz.
Az első két cikkről nincs sok mondanivalóm. Csupán két könyvismertetésről van szó, amelyek Párizsban jelentek meg a Valeurs Actuelles nevű hetilapban, mielőtt később helyet kaptak volna a Vu de droite című antológiában, amely 1978-ban elnyerte a Francia Akadémia Esszé Nagydíját (és amelyet azóta lefordítottak németre, portugálra, olaszra és részben románra is.)
