Szent Kristóf az úton járók, a vándorok védőszentje. Szóljunk hát mindenekelőtt róla. Legendája és az a vallásos tisztelet, ami körülvette, az ötödik századbeli Bizáncból ered. Minden bizonnyal nem valós személyről van szó, mivel az eredeti legenda szerint Szent Kristóf egy emberevő, kutyafejű, mesebeli nép soraiból származott. Az ábrázolása is ezt hangsúlyozza, kutyafejű óriásként vagy lovagként jelenítették meg. Valószínű, hogy az ábrázolás az eredeti legendát követi, és nem egymástól függetlenül vélelmekről van szó. Isten kegyelméből azonban emberi alakot öltött és a beszéd képességét is megkapta. Megkeresztelkedett. A keresztségben a Kristóf nevet kapta, ami az ókorban az igazi keresztények bevett nevének számított, mivel ők az Oltáriszentségben részesülve Krisztust hordták magukban. Kristóf belépett a hadseregbe és prédikációival, valamint kizöldült vándorbotja csodájával (vö. Áron botjával) terjesztette a kereszténységet. A keresztényüldözés azonban beteljesítette a sorsát, - császári parancsra kivégezték. Kultusza a XII. században Nyugatra is eljutott, ott azonban a legenda új tartalommal gazdagodott. Eszerint Kristóf nagy erejű óriás volt, aki elhatározta, hogy csak a leghatalmasabb urat fogja szolgálni. De ki a leghatalmasabb úr? A király? A császár? Nem, nem ők a leghatalmasabbak, mert félnek az ördögtől. Tehát az ördög az? Nem, ő sem a leghatalmasabb, mert fél Jézus Krisztustól. Ezért hát Kristóf elhatározta, hogy az 6 szolgálatába áll majd. Egy éjjel egy kisgyermek szeretett volna átkelni a folyón, Kristóf a vállára vette és elindult vele. A folyó közepén azonban már olyan nehéznek érezte a fiút, hogy szinte roskadozott a súlya alatt, mintha egy egész világot cipelne. A kisfiú Krisztus volt, aki megkeresztelte őt. Az áldás jeleként Kristóf földbe szúrt botja kizöldült. Ezután vándorolni és prédikálni kezdett, de őt is elérte a végzet: Decius római császár az első pannóniai származású (!) uralkodó (249 szeptemberétől 251 júniusáig uralkodott) elfogatta és kivégeztette. A valóság és a képzelet teremtette világ egy máig élő legendát teremtett... A késő középkor hiedelme szerint, aki Szent Kristóf képét meglátja, azon a napon nem hal meg, nem éri semmi baj... így képe hamarosan érméken és amuletteken is megjelent, és mind a mai napig tartja magát e hiedelem a vándorok és az útra kelők lelkében. Szent Kristóf legyen Önökkel, ha útra kelnek!
