A „Végzet Lándzsája" egyre ismerősebben csengő kifejezéssé vált a médiában. Ami azt illeti, már jó néhány éve felkeltette a közönség érdeklődését az olyan operákban való feltűnésével, mint Richard Wagner utolérhetetlen középkori fantáziája, a Parsifal, ahol a jó lovag, Sir Parsifal és ellenfele, a feketemágus Klingsor között a lándzsa birtoklásáért folyt a harc; vagy például Picasso fenséges, háborúellenes festménye, a „Guernica" körüli vita révén, mivel ezen a képen - amint arra néhány teoretikus rámutatott - mind a lándzsa, mind Hitler rejtett képmása felfedezhető. Ez a kifejezés szintén fel-felbukkan a populáris művészetben és irodalomban - filmekben, képregényekben, televíziós sorozatokban, számítógépes játékokban, sőt még a popzenében is. 1995- ben a népszerű kalandor és akcióhős, Indiana Jones négyrészes képregénysorozatban találkozott vele Indiana Jones and the Spear of Destiny címmel. Két évvel később Michael Nankin televíziós filmje, a The Spear of Destiny („A Végzet Lándzsája") egy mai fiatal srác, Conor kezébe helyezte a fegyvert - amely állítólag egykor a Krisztus keresztre feszítésekor is jelen lévő római centurio, Longinus tulajdona volt ami azután óriási hatást gyakorolt mind a fiúra, mind pedig azokra, akikkel később kapcsolatba került. Ki birtokolja most Longinus lándzsáját, és irányítja az egész világ sorsát? A kereszten függő, haláltusáját vívó Jézus oldalát a hagyomány szerint Longinus, a római centurio lándzsája döfte át. Ez a fegyver azután korának egyik legszentebb és legfontosabb ereklyéje lett. A „Szent Lándzsa" néven is ismert eszköz az elkövetkező két évezredben kézről kézre járt az európai uralkodók között, mivel a legenda szerint, aki ezt a talizmánt birtokolja, egyben az egész emberiség sorsát is a kezében tartja. A lándzsa Constantinus császáré volt, mikor elkezdte felépíteni új Római Birodalmát, majd Nagy Károly hordozta magával csatározásai során, és még álmában is a keze ügyében tartotta, mikor a második keresztes hadjárat serege a csodás fegyver felbukkanásával menekült meg a pusztulástól. A XX. század elején a lándzsát többek között egy ifjú művész, Adolf Hitler csodálata övezte, aki mélyen hitt benne: sorsa arra rendelte őt, hogy megszerezze a mágikus fegyvert, és megváltoztassa segítségével a világot. 1938. március 14-én, közvetlenül Szent Longinus napja előtt, mikor a német hadsereg annektálta Ausztriát, Hitler magához ragadta, és Németországba vitte a lándzsát. Az ereklye a Führer öngyilkosságát követően az Egyesült Államok Hadseregéhez került, amely később visszaszolgáltatta a bécsi Hofburg Museumnak. De vajon valóban az eredeti lándzsát adták vissza, vagy csupán egy zseniális hamisítványt? Lehetséges, hogy az igazi lándzsa már jó fél évszázada eltűnt? Ki birtokolja most Longinus lándzsáját, és irányítja ezáltal az egész világ sorsát? Az író körbeutazta a világot, hogy választ találjon ezekre a kérdésekre, és Európában, Ázsiában, sőt még az Antarktiszon is kutatott a rejtély megfejtése után. „Aki birtokolja ezt a lándzsát, és megérti, milyen hatalmakat szolgál, az egész világ jó- vagy balsorsát tartja a kezében."
