1997. február 3-án a prágai Bulovka Kórház egyik ötödik emeleti ablakából kizuhant Bohumil Hrabal világhírű cseh író – adta tudtul a sajtó a szomorú szenzációt. Mi történt? Baleset vagy öngyilkosság?
Ezen a kérdésen meditál Aleksander Kaczorowski (1969) lengyel író, újságíró is könyve bevezetőjében, hogy aztán az egyes fejezetekben szabályos kronológiai rendben írja la Hrabal életének eseményeit a legkorábbi gyermekkortól a temetésig. Pontos képet kapunk a háború előtti évtizedekről is (ez a korszak eddig csak mitizált ábrázolásban jelenhetett meg). Megismerjük a családot, a nymburki hétköznapi életet, amit a fiatal Hrabal elviselhetetlenül szűkösnek érzett, az idős Hrabal pedig Árkádiaként idézett meg. Megtudhatjuk, hogyan szerezte elég nehezen felmérhető műveltségét. Aztán jön a háború, az ötvenes, hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek, végül a bársonyos forradalom utáni epilógus. Az események, helyszínek és körülmények mind ismerősek a nagy művekből, de mindezt most láthatjuk először úgy, mintha ébren lennénk, nem pedig álmodnánk. E korszerű és olvasmányos életrajz a kulturális, történelmi, politikai háttér felvázolása mellett pályatársak, barátok visszaemlékezéseivel, az íróval készített interjúk részleteivel árnyalva a képet idézi meg a nagy író alaktáj, élettörténetét, amely pont olyan, mint egy Hrabal-regény: mélységesen emberi.
