Mindössze hét nap története ez a könyv – Marcus Aurelius, a filozófus császár utolsó napjaié. Marcus éppen újabb hódításokra készül, újabb provinciák megalakítására, amikor rátör a halálos kór. Fia és kijelölt utóda már a béke embere: egy Rómára nézve lealázó békéé. Ezekben a napokban végbe megy az alapvető rezsimváltozás: a haldoklót elhagyják hívei – a túlélni akarók. Túlélni – s mégpedig haszonnal: ez Marcus bizalmasának, görög titkárának a célja. Ezért készít feljegyzéseket az utódnak, Commodusnak a hét nap történetéről. Ám közben ugyanezekről az eseményekről a császár „gondolatait” is olvashatjuk. Így sajátos, „kettős tükrözésben” látjuk az eseményeket.
A szituáció drámaiságát fokozza a császár lelkiismereti válsága: Marcus hódító hadivállalkozások vezetője, ezrek hóhéra, ugyanakkor filozófus elme, aki saját tetteivel sem tud azonosulni. A hiteles történeti forrásokon alapuló regény a kritikus helyzetben végbemenő lelki folyamatok ábrázolásával teszi vonzóvá, érdekessé tárgyát. Kultúrtörténeti adatai ismeretgazdagítók, s kedvét lelik benne azok is, akik a római császárság egy jellegzetes korával akarnak megismerkedni – az Antoninusok uralmával –, meg akik „csupán ” a filozófus Marcus Aureliusra kíváncsiak. Érdekességként megemlítjük, hogy a regény cselekménye Pannoniában játszódik.
