Napjainkban elszigetelt életünkből következően kevéssé ismerjük egymást. Legsúlyosabb következménye enneka hibának, hogy az embertársainkkal való bánásmódban és a velük való együttélésben többnyire csődöt mondunk. Gyakran emlegetett és fájdalmas tény, hogy szavaink és lépteink értetlenül mennek el egymás mellett, nem találjuk meg a kapcsolatot, mert idegenként állunk egymással szemben, nem csupán a társadalom szélesebb, hanem a család szűkebb keretén belül is. Az emberi együttélés alaptörvényei egymás jobb megértésére kényszerítenek, mert embertársainkkal szemben tanúsított egész magatartásunk ettől függ. Jobban megférnénk egymással, ha nagyobb volna emberismeretünk. Megszűnnének az együttélésnek azok a zavaró formái, melyek csak azért lehetségesek, mert ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy külsőségek megtévesztenek, és mások alakoskodása tőrbe csal. Az individuálpszichológia több mint gyógyítási mód, több mint nevelési eszköz. Mindannyiunk nélkülözhetetlen segítője az élet harcában, abban a harcban, melyet nem egymás ellen, hanem egymásért vívunk.
