A szerelem áll Alice Munro nyolc történetének középpontjában: az, hogy mi mindent meg nem tesznek érte az emberek, hogyan viselkednek, ha megszerzik, akire vágytak, hogyan hagyják, hogy elsodorja őket a szenvedély, és milyen árat kell fizetniük érte. Ahogy már megszoktuk tőle, aprólékosan boncolja az emberi kapcsolatokat, finoman érezteti, milyen bonyolult, érdekes és kiszámíthatatlan az elme működése, és hogy igazabb és árnyaltabb képet kapunk mindarról, ami velünk történt, ha néhány évtized távlatából elemezzük az eseményeket. Hősei: a lányok, a nők és az asszonyok Kanada kisebb és nagyobb szigetein, városaiban titkok, hazugságok és elfojtások között élik mindennapjaikat, próbálják megérteni jelenüket, egykori döntéseiket, melyek következményeit egy életen át viselik. Személyiségük varázsa jórészt abból a bátorságból ered, amellyel képesek őszintén szembenézni a múltjukkal, képesek átélni a változás' és az elmúlás érzését, hogy előbb vagy utóbb, így vagy úgy valamiféle derűs nyugalommal megbékéljenek sorsukkal.
Munro történetei a tekintetben is kivételesek, hogy a novella szűk terében teljes sorsokat követnek végig. A hétköznapok nagy krónikása: étkezésről, pénzzavarról, öltözködésről, öregedésről, szexről, gyerekszülésről és nevelésről senki más nem ír úgy, mint ő. A. S. Byatt
"Tegnap este a telefonban, miután Brian olyan leereszkedő, visszafogott és szinte kellemes hangon beszélt - mint aki büszke rá, hogy nem ütődik meg, nem tiltakozik, nem könyörög -, végül megtört. Megvetéssel, dühösen, és azzal se törődve, hogy ki mindenki hallja, azt kiáltotta: "Na és... a srácokkal mi lesz?"
A kagyló remegni kezdett Pauline kezében.
Azt mondta: "Ezt majd még..." - de a férje mintha nem is hallotta volna.
- A gyerekek - kezdte Brtian, ugyanezen a bosszútól remegő hangon. Mikor "srácok" helyett "gyerekeket" mondott, mintha egy asztalt borított volna rá: súlyos, hivatalos, nyílt fenyegetést.
- A gyerekek maradnak. Pauline. Hallottad?
- Nem - felelte Pauline. - Igen, hallottam, de...
- Rendben. Akkor hallottad. Ne felejtsd el. A gyerekek maradnak.
Ennyit tudott tenni. Elérte, hogy Pauline lássa, mit csinál, minek vet véget, és megbüntette. Senki nem fogja hibáztatni. Jöhet még cselezés, jöhet egyezkedés, Pauline-nak biztosan meg kell még alázkodnia, de ez most már itt van, mint egy kerek kő a torkában, mint egy ágyúgolyó. És ott is marad, hacsak teljesen meg nem gondolja magát. A gyerekek maradnak."
