„A világ olyan nagy, hogy van, ahol már vége van, s van, ahol még el sem kezdődött."
Hatalmasságát átlátni vágyja a tudós, a művész és az író. Egyikük újabb és újabb elméleteket sző, törvényt törvényre halmoz, de minél több részletet ismer, annál nehezebben öleli át az Egészet Fantáziája képeit álmodja papírra a másik, ceruzája széles utakat nyit a képzeletnek, megelevenedik minden valóságos és valamennyi sosem-volt lény és pillanat a világegyetemből. Gondolatait elképzelt helyekről, elgépiesedett és szomorú világokról meséli a harmadik: jövőről, ahol az emberre gépek vadásznak, ahol mindennek vége lesz, ahol kultúránk elpusztul, ahol az sem menekülhet meg, aki láthatatlanná válik.
A világ nagyon nagy, és benne apró pont csupán az ember, mégis átpillantását vágyja a végtelennek. Bátorítást vár a tudóstól, a művésztől és az írótól, hogy erőt merítsen. Szeretne kapni egy csepp reményt.
