Az Angélique és az árnyak összeesküvése a Québecbe tartó flotta zaklatott útját beszéli el. Ez a lassú hajózás felfelé a folyón, a Szent Lőrinc-öböltől egészen a rettegett és szenvedélyesen kívánt városig, nem mentes a kellemetlen epizódoktól. A flotta utasait egy titokzatos hajó követi és nyugtalanítja. Az a hír járja, hogy a király küldöttje is a fedélzetén tartózkodik. Vajon ki ő, és mi a megbízatása? Angélique-ot újra gyötörni kezdi a múlt. Mint Nesszosz inge, úgy égeti őt sok régi emlék, melyektől nem szabadulhat soha. Vajon nem jelzések-e ezek a megelevenedő képek? Nem kellene-e visszafordulni, és feladni az utazást? Igaz, ez azt jelentené, hogy szabad az út a rágalmak és a babonás fenyegetések előtt, hogy az addig elpusztíthatatlannak hitt Peyrac házaspár feladja a küzdelmet, s nem száll szembe az árnyakkal, melyek hosszú idő óta kitartó kegyetlenséggel üldözik őket. S hogy kik az árnyak? A cselszövő jezsuiták, élükön a különös Orgeval atyával, akinek hatalma szinte korlátlannak látszik. Az angolok, ezek az elszánt és kérlelhetetlen ellenségeskedők is, akik minden létező alkalmat kihasználnak, hogy titokban vagy nyíltan harcoljanak Franciaország és a király ellen. S végül az indiánok, akik vadul és kegyetlenül védik szülőföldjüket. Mit lehet tenni ennyi, és egyre sokasodó veszedelem ellen?
