India bölcsességének kimeríthetetlen kincsesbányáját csak a legutóbbi években kezdték gondolkodó és segíteni vágyó emberek a magyar közönség számára feltárni. Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy hasonló folyamat megy végbe a tőlünk nyugatra tévő országokban is. A nyugati ember a műit század második felében újra fölfedezte az anyagot és többet tudott meg róla, mint összes elődei. Kénytelen volt azonban azt is elismerni, hogy az anyag nem az egyetlen létező, aminek fölfedezései mámorában eleinte hitte, s most újra föl szeretné fedezni a szellemet, belé szeretne mélyedni titkaiba, mint ahogy egykor az anyag titkait kifürkészte. A szellemről azonban Keleten, főleg pedig Indiában, jóval többet tudnak, mint Nyugaton. A „lélek, amely mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is", olt mélyebben tekintett ezekbe a mélységekbe.
