Szántó György nagyszabású történelmi freskóján a XIII. századi Magyarország tragikus küzdelmei, az utolsó Árpád-házi királyok belső és külső erőkkel vívott harca elevenedik meg. Két világ határán áll az ország: a fejlettebb Nyugat elnyeléssel fenyegeti, Keletről barbár – tatár – hordák támadása várható. Nyugat felé tájékozódni, szövetséget keresni, vagy a Keletről jövők élére állni – ezek azok a kérdések, amelyekre a regény központi alakjai: IV. László és III. Endre választ keresnek. – Az író a háborúktól, belvillongásoktól dúlt Magyarország rajzát széles európai horizontba illeszti. A regény lapjain festői képsorokban elevenedik meg a virágzó, fejlett Velence, tanúi vagyunk a Habsburg-birodalom születésének, Csehország egyesítő törekvéseinek. Felbukkan az olasz reneszánsz néhány jelentős alakja, köztük Dante és Giottó. Találkozunk Kézai Simonnal, a nagy magyar krónikaíróval, és Marco Polóval, aki épp megtér távol-keleti útjáról. – Szántó György történelmi regénye első ízben 1935-ben jelent meg. A kelet-európai népek sorsközösségének szenvedélyes vállalása a német terjeszkedési törekvésekkel szemben akkor rendkívüli aktualitást kölcsönzött a könyvnek. A regény ma elsősorban hiteles történelmi korrajza, lebilincselő meseszövése, gazdag anyaga, festői, színes stílusa miatt tarthat számot a szélesebb olvasóközösség érdeklődésére.
