Arthur Koestler méhkasba nyúlt, amikor a kora középkori Kazár Kaganátus történetének vizsgálatába kezdett.
Könyvét annak bizonyítására szentelte - miként ő maga írja - , hogy " a világ zsidóságának túlnyomó többsége kelet-európai - és így talán kazár - eredetű. Ha ez így van, ez azt jelentené, hogy őseik nem a Jordán folyótól, hanem a Volgától jöttek, nem Kánaánból, hanem a Kaukázusból, amiről egykor azt hitték, hogy az árja fajta bölcsője volt, és hogy genetikailag közelebbi rokonai a hun, ugor, magyar törzseknek, mint Ábrahám, Izsák és Jákob ivadékainak. Ha beigazolódnék, hogy ez a valóság, akkor az olyan kifejezés, mint antiszemitizmus, elvesztené az értelmét, mert olyan tévedésen alapszik, amiben egyaránt osztozik a gyilkos és az áldozat. A Kazár Nirodalom története, amint a múlt homályából lassanként felmerül, kezd a legkegyetlenebb tréfának tűnni, amilyet a történelem valaha is űzött."
Koestler könyve megjelenése óta rengeteg vitát provokált, a szerző következtetései, érvei sokszor nem voltak bizonyíthatóak, felmerült, hogy a tényeket nyíltan vállalt szándékának (az antiszemitizmus ideológiai háttere megsemmisítésének) megfelelően csoportosította, napjainkban pedig genetikai vizsgálatokkal igyekeznek - pro és kontra - alapvetését igazolni, illetve cáfolni.
