A huszonhárom éves, elbűvölően szép Labancz Annát 1970. április 19-én hajnalban ölték meg. A magyar kriminalisztika történetében rendhagyó a gyilkosság, mert képtelen körülmények között, egy nővérszállás földszinti ablakában történt. A tettre készülőt a gyilkosság előtti órákban és rögtön azt követően többen látták. Alakjáról, sajátos mozgásáról, furcsa futásáról, fejformájáról, hajszínéről, arcának karakteréről, ruházatáról meglehetősen pontos és sokban megegyező leírást adtak - mégsem került rendőrkézre.
Pontosabban: negyvennyolc óra elteltével már a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság kihallgató szobájában ült, tanúvallomást tett, de - olyan okok miatt, amelyek nem tartoznak rám - végül elengedték, és hivatalosan többé nem foglalkoztak vele.
A fiatal nő halálos sebei ellenére segítséget kért egészségügyi szakvizsgás kolléganőitől, akik az egész testében véres lány láttán nem gondoltak bűncselekményre. Segélynyújtási kísérletük után a közeli baleseti sebészetre csak negyvenöt perccel később került.
Az ügyeletes orvosok a sokktalanítóban a lányról nem vetették le a pizsama-kabátját, sérülései szemrevételezése nélkül kezdték el mentését. Vére a gégemetszés után már nemcsak a szájából, hanem a légcsövéből is ömlött. A légzés és keringés leállása után jöttek rá, hogy a bal válla fölötti sérülés ad magyarázatot állapotára. A mellkas felnyitásakor kiderült: ha rögtön megoperálják, esetleg megmenthették volna. (A balsors még a síron túl is sújtotta: a rendőrségi jegyzőkönyvekben vezetéknevét két b-vel írták, a sírköves pedig neve végéről lehagyta a z betűt.)
