Túlságosán is jól tudom, milyen idegen, igen, bolyonként felfoghatatlan lesz egy s más ebben a könyvben, nem egy délvidéki olvasó számára. Mindazok a hűs és vér nélkül való lények, amelyek a mi északi mondáinkban és álmainkban élnek még, a manók, akik gyerekkorunkon őrködtek, a tündérek, akik rétjeinken alvó virágok fölött táncolnak, az „apró nép", amely a medvéknek enni visz téli szállásukra, a hegyi szellemek, amelyek óriás lépteikkel átcsörtetnek erdeinken, mind-mind eltűnteik volt a latin földről Pán sípjának utolsó visszhangjával.
Az egyetlen, aki túlélte a láthatatlan világ pusztulását, az ördög. Jutalmul, amiért a pokol kínjával fenyegetett, amiért személyesen s önzetlenül közbelépett, hogy megmentse az ingadozó vagy makacs bűnös-lelkeket, íme ott nyugszik a szent római székesegyház anyaölében: megérdemelt ellenszolgáltatás, hogy része volt a jó végső győzelméért való harcban!
