A koncentrációs táborokról sokszor és sokfélét hallottunk, de ismereteink mégis felületesnek mondhatók. Most olyan túlélőt ismertet meg a tábori élet mindennapjaival, aki a táboralapítástól a tábor feloszlatásáig, tehát majdnem öt évig volt ott fogoly. Tizenkilenc éves lévén - itt, ahol a lefontosabb cél megérni a holnapot - nem csak a túlélési technikákat kell elsajátítania, de tapasztalja azt is, hogy a borzalmak, szenvedések, a halál árnyékában sem hal meg a humor, igaz barátra is szert lehet tenni, s az emberi érzéseket sem lehet mindenkiből kiirtani.
"A táborban normálisan folydogált az élet. Normálisan, vagyis a megszokott módon: a többség keményen robotolt, állandóan kitéve a kínzásnak, verésnek, szelekciónak, elgázosításnak, agyonlövésnek, kihallgatásnak a Politischén, ette a marharépa- vagy csalánlevest, és rettegett az SS-ektől, élet és halál uraitól, akik kényük-kedvük szerint bántak a sok ezer védtelen fogollyal."
