Megreggeliztek, narancslekváros kenyeret, sajtot, kávét, közben váltottak pár szót, révedeztek, számolgatták az időt.
- Látod, apukám, már harminckét éve annak, hogy először megérkeztünk Algériába.
- Bizony, fiam. És már nyolc éve, hogy másodszor is itt vagyunk.
- Én harmadszor.
- Igen.
- És most, apukám, úgy tűnik, el kell innen mennünk végleg.
- Hát igen, fiam - sóhajtott Sprentzl Gyula, - és mivel a reggelit már befejezte, rágyújtott egy cigarettára.
