Ez az összefoglalás válogatás naptári sorrendben ad áttekintést a jeles napokhoz fűződő néphagyományokról. Jeles napoknak nevezi a néprajz azokat a napokat, amelyekhez valamilyen állandó szokás, hiedelem, szertartás kapcsolódik. A jeles napi hagyományok biztosítani akarták az ember, az emberi közösség egészségét, boldogulását, jövőjét. El akarták hárítani az ártalmat, a rosszat, a rontó szándékot, többnyire a kimondott szó varázserejébe vetett hit és az átörökített gesztusok, rítusok, hiedelemcselekmények segítségével.
Népünk tehát az esztendő egyes napjait különböző hagyományokkal emelte ki a dolgos hétköznapok egyhangúságából. így alakultak ki a jeles napok, amelyek segítettek szebbé, változatosabbá tenni életünket. Ezért maradhattak fenn évszázadokon keresztül.
A jeles napoknak mágikus célzatuk mellet még más, lélektani jelentésük is volt. A természetnek - változatosságában is szigorú rendjében, az esztendő el nem halasztható dologtevésében ezek jelentették a pihenést, az ünnep erőgyűjtését az elkövetkező feladatokra. Az ünneplés kultikus hivatásának és a hétköznapok kemény munkájának ritmikus váltakozása tette a hagyományos népéletet mértéktartóvá. A mértéktartás, a szabadsággal egyensúlyozott rend tanulságot kínálhat korunk változó társadalmának is.
A természet örök körforgásában, tavaszi megújulásában és őszi pusztulásában, nyári gazdagságában és téli álmában az esztendő a legkisebb egység. Az ünnepek, a jeles napok hagyományrendszerében a természettel való meghitt kapcsolat tűnik föl a leginkább. A munka, az emberi boldogulás, a népélet sikere hosszú évszázadokon át elsősorban a természettől függött.
Népszokásainkat hosszú évszázadok és nemzedékek alakították és adták a következőknek örökségül, miközben eredeti értelmükből és célzatukból sokat vesztettek.
