Pest és Buda 1872-től lett nevében is Budapest, és ettől az időponttól intézték a Duna két partján épült főváros ügyeit az egyesített hatóságok. Az egyesítés korában még csak 240 ezer lakosa volt a városnak, de már megindult az a nagyirányú fejlődés, amelynek eredménye a mai metropolis. A gyors polgárosulás és a lázas vagyonszerzési igyekezet megteremtette a kor körülményeinek megfelelő bűnügyeket is. A régi nyomozati anyagok és bírósági akták megőrízték a korabeli históriákat, és e kötet írásaiban felelevenednek a történetek: a szerencsétlen újpesti szatócspár sorsa, akiknek százegynéhány forintért és kevéske ékszerért kellett meghalniuk, vagy a regényes postalopás, amelynek eredményeképpen két hajóslegény átmenetileg dúsgazdag polgárrá lett. De jellemzők a korra a dzsentri Takáts Zoltán pénzhamisítási és postarablási kísérlete, meg az önbetörő Tomka doktor esete is. Kisstílű rablógyilkosok és az Országos Kaszinó hivatásos párbajhősei egyaránt a vagyon, a pénzszerzés lázában éltek.
A három szerző harminc hiteles történettel szemléletesen és színesen állítja elénk ezt a korszakot.
