A 21. század elején mi szükség van a távoli múlt felidézésére, előző korok emberei tetteinek felelevenítésére? - gondolhatnánk a könyv elmének láttán. Azonban belelapozva, elolvasva nemcsak a múlt tisztelete, szereplőinek megelevenítse idéződik fél bennünk, hanem arra is rájövünk, hogy egy kistáj, a Nagykunság milyen értékeket hozott létre évszázadokon keresztül és hordoz mind a mai napig. A kulcsemberek közösséget szerveztek, példájukkal mintaadóvá váltak környezetükben. Mindez hozzájárul, hogy napjainkban is erős identitástudattal rendelkeznek a nagykunok utódai, a kunsági települések lakói. Mindez tettekben is megnyilvánul. A ma emberének szüksége van a stabil közösségre és a példaadó emberekre. Sokszor nehezen értik, értették meg gondolataikat, viselkedésüket, de előbb-utóbb kivívják a közösség megbecsülését, tiszteletét. Nélkülük "megállna a világ". A fejlődés generátorai, mai szóval az innováció elindítói ők. A hagyományőrzés tehát nem múltba merengés, hanem egy olyan évszázadokon át létrehozott, gyarapított szellemi tőke, amely napjainkban is segíti a megújulást. Talaján termelődik ki a stabil gyökerekkel rendelkező, a kor emberének mondott korszerű ismeretekkel és szemléletmóddal rendelkező egyén, aki képes az innovációra és hatással van környezetére. A közösség minél inkább átveszi, magáévá teszi ezt a gondolkodásmódot. annál erősebb lesz és képessé válik a megújulásra. Erre pedig az alföldi településeknek, sőt az egész vidéki Magyarországnak nagy szüksége van.
