Banana Yoshimoto, mint az a korábbi KITCHEN, VISZLÁT CUGUMI, CSIPKERÓZSIKA című novelláiban már érezhettük, mesteri elbeszélő. Könyveinek érzékisége sziporkázó, sejtelmes, szokatlan. Bolondos stílusával, teli misztikus jegyekkel, látszólagos egyszerűséggel életünk és gondolataink átértékelésére és újra átélésére inspirál. Két költői elbeszélése a bűntudatról, de egyúttal a kikerülhetetlen elszakadásról és a másik elengedésének művészetéről szól. Komor és mégis légiesen csengő történeteivel a fiatalság és a fiatalon maradás életérzésére tapint rá és egyidejűleg a fájdalmasan-szép érzékek világába visz el bennünket. A balszerencsében az „elengedés" művészete van a központban. Ki állíthatja, hogy tudja, mi az? Balszerencse, mint a szerencse, mint a boldogsághoz vezető út, hiszen a rossz megtapasztalása nélkül nincs jó. A baljós véletlenek című novella én-személyben megszólaló főhőse egy csodálatos túrát tesz az őszi hegyekben, de amikor beköszönt az este hirtelen titokzatos érzések kerítik hatalmába. A baljós véletlenek a felvértezetté válás „monológja" az elmúlással és a gyásszal vívott konfliktusok útján. Az, ahogy Yoshimoto sérült hőseit regényeinek harsány különc világában a katarzis állapotáig juttatja el, írói művészetének magával ragadó erejében keresendő. Mesterien ért hozzá, hogy a sorok között optimizmust csempésszen az elveszett emberek portréjába.
