A hatvanas évek vége felé többször nógattam b. Kemény Zsigmondot, mint régi tisztelője és barátja, összes művei kiadására. nem hajlott kérésemre, bár felajánlottam neki a kiadásra szolgálatomat. Azzal utasított el, hogy még csak egy-két regénye kelt el teljesen, aztán ő nem is kedvencze a közönségnek, ha később, halála után, talán érdeklődés mutatkoznék művei iránt, bizonyára találkozni fog valaki, a ki azokat összegyűjtse; a mi pedig politikai dolgozatait illeti, kár velök vesződni, nagy részt inkább csak napi érdekűek, s nem érdemlik meg az összegyűjtést. Azonban 1871 januárjában végre beleegyezett művei összegyűjtésébe: két tanú aláírásával felhatalmazást állított ki, mely szerint összes munkái tulajdonjogát és kiadását reám ruházta bizonyos föltétel alatt. Aztán szóval megbeszéltük a kiadás módját, figyelmeztetett néhány nagyobb értelemzavaró sajtóhibára, utasított némely kisebb stiljavításokra, melyeket betegeskedése miatt maga már nem tehet meg.
Igy vált Kemény összes műveinek kiadása mintegy kötelességemmé, melyet már a hetvenes években teljesítek, ha nem akadályoz meg benne az a körülmény, hogy egy pár művének lekötöttsége miatt csak áldozatok árán adhattam volna ki az összes műveket. Azonban addig is, míg ezt tehetném, egy pár regényt kiadtam oly föltétel alatt, hogy azokat az összes művek közé bármikor fölvehessem. Ez év elején minden akadály megszünt az összes művek kiadhatására nézve, s im ezennel megindítom az egész gyűjteményt három csoportban...
