ELŐSZÓ
A Keleti örökségünk sorozat elindításának gondolata 1993-ban fogant meg. A sorozat olyan művek megjelentetését vállalta, amelyek a kunsági kultúra kutatásainak eredményeit összegzik, illetve annak keleti kapcsolataira vonatkoznak. A sorozat indító kötete Mándoky Kongur István posztumusz kiadású munkája, a magyarországi kun nyelvemlékeket veszi sorra. Ezt követően Hagyományok, kapcsolatok és hatások a kunok régészeti kultúrájában címmel Pálóczi Horváth András könyve jelent meg, majd török, tatár, csuvas költők verseit ismerhettük meg Cseh Károly fordításában. 1996-ban A puszta fiai címmel kazak költői antológia látott napvilágot Körmendi Lajos kitűnő tolmácsolásában.
A sorozat újabb kötete a néprajz területére vezeti el az olvasót. Főként a közép-ázsiai törökség népéletének azokra a területeire, amelyeket alig ismerünk. Az első fejezet a Tien-san kazakok, kirgizek lakta vidékének néprajzát vázolja. Megismerhetjük a lótartást, kumiszkészítést, népi táplálkozást, viseletet, gazdálkodást, településszerkezetet s mindezek alapjául szolgáló rokonsági alakulatokat, azok terminológiai rendszerét, s végül a temetkezési szokásokat, a sírjelölési formákat. A második fejezet a Duna-Tisza közi közép- és késő avar kori koporsóhasználat keleti analógiáit hozza nyelvészeti és recens néprajzi adatok segítségével. A harmadik fejezet a játékkultúra interetnikus kapcsolatait tárgyalja az astragalus példáján át. A bokaízületi csontok (astragalus) játékként és jóslószerként egyaránt ismertek a kazakok, mongolok, kumükök, oszétek, törökországi törökök játékkultúrájában, szabályai a magyar kapójátékokkal mutatnak rokonságot. Az aprócska csontjáték történeti korokat és népeket köt össze, szép példáját adva a kultúra interetnikus kapcsolatainak. A kötet negyedik fejezete a népművészetnek a nomád hagyományokig visszanyúló ágához, a nemezeléshez vezet el bennünket. Közép-Ázsiából kiindulva Kis-Ázsián és a Balkánon át a Kárpát-medencéig mindenhol ismerték a gyapjúfeldolgozásnak ezt a formáját. A pásztorhagyományokat őrző népeknél ma is az élő népművészet egyik ága a nemezkészítés. A tanulmány törzsanyaga a törökországi hagyományokat mutatja be. A törökországi nemezelés részletesebb tárgyalása azért is indokolt, mert itt manufaktúrákban fejlődött, s már-már ipari méretűvé vált a nemezelés, míg Közép-Ázsiában megmarad kalákában végzett asszonyi foglalatosságnak. Kunsági nyelvi adatok tanúsítják, hogy a nemezelés ismeretét a kunok Közép-Ázsiából hozták magukkal. A kötetben szereplő minden tanulmány alapgondolata a kunsági kultúrához való kötődés. Ha mégoly gyenge szálon függő kapcsolatról is van szó, számunkra fontos, mert a magyar kultúrának egy sajátos színfoltját erősíti. Ez indokolja, hogy e tanulmánykötet a Keleti örökségünk sorozatban jelenjen meg.
A feldolgozott témakörök több éve folyó terepmunka eredményei.
A kazakság gazdag hagyományvilágának kutatása jó lehetőségeket kínál különösen a néprajztudomány számára. A javuló kazak-magyar kulturális kapcsolatok reményeink szerint megnyitnak minden sorompót, és megérthetjük végre hogyan alakul a térség etnikai és kulturális arculata, a huszadik századvégi változások milyen fejlődési irányba lendítik a térség nemzeti önállóságra törekvő népét.
Ezúton is köszönetet mondok Torma Józsefnek, Magyarország kazakisztáni nagykövetének a közép-ázsiai kutatásaimhoz nyújtott segítségéért, és mindazoknak a kazak és török családoknak, akik gyűjtőmunkám során segítségemre voltak.
Karcag, 1997. december 1.
Bartha Júlia
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
