Jelen dolgozat szülőföldem, a Jászság népi és okszerű méhészkedését kívánja bemutatni, a teljesség igényére törekedve. A feldolgozás - a rendelkezésünkre álló dokumentumok segítségével - nyomon kíséri a Jászföld hagyományos népi méhészkedését a XVII. századtól a XX. század közepéig, tárgyalja az okszerű méhészet kialakulását, annak jellemzőit, szól a vándortanítók szerepéről, a méhészeti egyletek, körök tevékenységéről, valamint kutatja a népi és az okszerű méhészkedés paraszti gazdálkodásban betöltött szerepét, de bemutatja napjaink modern, árutermelő méhészkedését is. A méhészkedés kutatására néprajzi professzorom, Ujváry Zoltán hívta fel a figyelmemet az 1980-as évek elején. Az eltelt évek alatt több vidéken gyűjtöttem, de a legtöbbet mégiscsak a Jászságban kutattam a méhészkedést. E téma azért is különösen kedves számomra, mert a Jászberény melletti Szent Imre pusztán lakó anyai nagyszüleim és dédszüleim maguk is tartottak méheket. Gyermekként sokat tartózkodtam kutyaszilfákkal körülültetett tanyájukon, ahol a gyakorlatban is megismerhettem a paraszti élet munkáit, hétköznapjait és ünnepeit. A gyűjtéseket 1983-1993-ig végeztem a Jászság településein és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Levéltárban, majd megszületett e könyv anyaga, mint egyetemi doktori disszertáció. A feldolgozást, A méhészet szerepe a Jászság paraszti gazdálkodásában címmel, 1995-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Néprajzi Tanszéke meg is jelentette a Studia Folkloristica et Ethnographica című sorozatának 36. köteteként. A könyv nagy sikert aratott nemcsak a néprajzosok és a méhészeti szakírók, de a gyakorló méhészek között is. Ennek köszönhetően igen gyorsan szétkapkodták és évek óta nem kapható. Ezért határozta el a Jász Múzeumért Alapítvány, hogy megjelenteti a könyvet második, bővített kiadásban. Nagy örömünkre az egyetemtől megkaptuk a kiadás jogát. A könyv kissé módosított címmel - Méhészkedés a Jászságban - és némiképp bővített formában lát újra napvilágot, amelyet tisztelettel és szeretettel ajánlok a jászdózsai születésű Zsidei Barnabás méhészeti szakíró emlékének.
