A Tájszavak című gyűjtemény ismeretterjesztő munka, amely könyv formában adja közre A magyar nyelvjárások atlaszának térképlapjain található tájnyelvi anyagot. A gyűjtemény 950 szócikkének élén egy-egy közszó áll, amit követ azoknak a tájszavaknak, szóalakoknak a sora, melyeket a tájnyelvben használnak a köznyelvi címszó helyett; ezek száma 13 590.
A közreadott nyelvi anyag egy mára szinte eltűnt paraszti-gazdálkodó világ lenyomata. Korunk gyermekének már gyakran ismeretlenül csengenek az áspa, borona, járom, kapca, kéve, tiloló stb. szavak. Ezért a Tájszavak gyűjtemény egyrészről a benne közölt rajzokkal bizonyos mértékig ismerteti is a letűnt paraszti-gazdálkodó kornak ezeket a ma már a mindennapokban nem használt tárgyait, eszközeit. Másrészről gyűjteményünk megmutatja, hogy egy-egy köznyelvi szónak milyen tájnyelvi változatai élnek, illetve éltek nyelvünkben, pl.:
-egres biszke, büszke, füge, köszméte, tüskésszőlő;
-létra grádics, lábitó, lajtorja;
-szakajtó cipóskas, kenyérkosár, szakasztó, szalmatál, véka, zsombor;
-vakondok güzü, hörcsög, kuzán, pocok, vakhöncsök, vakondék.
Globalizálódó, uniformizálódó világunkban szellemi csemege a Kárpát-medencei magyar nyelv hajdani szókincsbeli sokszínűségére, gazdagságára való rácsodálkozás.
