1982. augusztus 11-én indultam el Zágonból gyalogszerrel arra a hosszú útra, mely Felső-Háromszék, Moldva, Dobrudzsa, Bulgária, Trákia és Kis-Ázsia tájain vezetett abba a négyszázötven éves magyar faluba, amelyet Macarköy (Madzsarköj), azaz Magyarfalu néven tartanak számon: Kisebb szakaszokra bontva, évről évre közelebb jutottam a célhoz, még akkor is, amikor ellenkező irányba, Zágontól Szatmár felé gyalogoltam. Hittem és vallottam, mikor csak az eget volt szabad nézni, mert már a szomszéd városba is nehéz volt eljutni, hogy ebből a harcból ugyis én kerülök ki győztesen. Amíg készültem az útra, száz kilométereket gyalogolva, lassan beivódott a sejtjeimbe az a tudat, hogy amíg csak él az ember, ne hagyja magát. A kezdettől a végig kb. 2600 km utat tettem meg összesen, 84 napot kitevő járással. Lehetett ennél több is, talán kevesebb is. Csak településtől településig számoltam a kilométereket, városnéző sétáimat nem adtam hozzá. Ezalatt átvergődtem a Kárpátokon, a Dobrudzsai-, a Balkán-hegységen, az Uludag- és a Toros hegyeken, magam mögött hagytam az Erdélyi-medencét, a Dobrudzsai, a Balkán és az Anatóliai fennsíkot. 306 településen haladtam át, ebből 260 falun és 46 városon. A legeredményesebben Törökországban gyalogoltam. 22 nap alatt 824 kilométert tettem meg a török határtól a Földközi tengerig. Kisázsiát (Yalova-Antalya) 17 nap alatt szeltem át (657 km), napi 38,6 kilométeres átlaggal.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
