Részlet a könyvből:
"300 évvel ezelőtt - 1684. március 24-én - született Bél Mátyás "decus Hungariae" - Magyarország dísze. Múlhatatlan érdemeket szerzett mint tanár, lelkész, filológus, történelem- és földrajztudós. Magyarul, szlovákul, latinul és németül anyanyelvi szinten írt és beszélt. Munkásságának valamennyi területén úttörő jelentőségűt alkotott. A berlini, olmützi, londoni, jenai és szentpétervári akadémia még életében tagjává választotta. Születésének 300. évfordulóján büszkén idézzük tudós egyéniségének és halhatatlan munkásságának emlékét. Míg Európa a polgárosodás útján előre haladva gazdagszik, virágzik, addig Magyarország három részre tépve puszta létéért küzd, a török felszabadító háborúk után is csak nyomor és kilátástalanság maradt - és csupán a jobbakban remény, elszántság a romokon új Magyarországot építeni fel. Jelszavuk "Provehiur non praemio, sed patriae amore" - "Nem a jutalom reménye, hanem a hazaszeretet hajt bennünket". Bél Mátyás ennek az országépítő generációnak egyik legjelesebb tagja."
