"Ez az egész szokatlan sokaság az utolsó emberig mind egyedül Zsigmond intésétől függött: olyannyira, hogy mindezek, bármit parancsolt is, mindenben vakon engedelmeskedtek kénye-kedvének. Miután ilyen módon az alig képviselt nemességtől és a rendektől a szabad véleménynyilvánítás minden lehetőségét elrabolta, csakis azt akarta érvényes határozatként elfogadtatni, amit fékevesztett őrjöngése a szinte fogságra kárhoztatott lelkekre és testekre rákényszerített. Az ország lakosságából senki sem szavazhatott szabadon, senki önként és őszintén nem mondhatta a véleményét: amit Zsigmond előre elhatározott, az lett valamennyiük határozata."
Szamosközy István
"Itt pedig nem hagyhatom szó nélkül, hogy a fejedelem a megadott győzelemért hogyan mutatta meg örök emlékezetre való példaadással Isten iránti kiváló háláját. Mert amint hírül adták neki, hogy elesett Tergovist, eláradó nagy örömében azonnal leszökött a lováról, s megparancsolta, hogy a többiek is hasonlóan cselekedjenek, s arccal a földre borulva forró hálát adott a háromszorosan legjobb és leghatalmasabb Istennek, s mikor a könyörgés elvégzése után felemelkedett a földről s lóra szállt, akkor vette észre, hogy süvegét a földön hagyta, s miután körülálló szolgái felemelték, tette a fejére. Ez szép példa lesz a késői utókornak, nem a mi seregeinknek - mondom -, hanem az egész földkerekségnek, hogy a fiatal fejedelem és számos vezére arannyal s vassal ékesített teljes fegyverzetben térdethajtva állanak a táborban, s könyörgésüket minden kegyes emberrel egyesítik, s minden, a törökökön nyert győzelem szerzőjének az Istent ismerik el. Végre is a szent háborút szent módon kell viselni, nem pedig nagy tömeg szeretővel kell a törökök leverésére vonulni, mint azt egyes nemzeteknél láttuk."
Baranyai Decsi János
