Kötetünk hosszmetszetét adja az európai dráma fejlődésének, a század elejétől a 60-as évekig. Az 1902-es Éjjeli menedékhely-ben Gorkij torokszorongató realizmussal tárja fel a társadalom elesettjeinek vegetálását – életnek ez már aligha nevezhető. A dráma nyolc évtized múltán sem vesztett modernségéből – tanúsítja az is, hogy szinte állandóan műsoron tartja a színház, és teszi közzé a könyvkiadás. Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című történelmi játéka a harmincéves háború ürügyén minden háború elaljasító, testet-lelket ölő terrorjára hívta fel az emberiség figyelmét a második világháború küszöbén. Arthur Miller az Ügynök halála című drámája 1949-ben jelent meg az Egyesült Államokban – egy jellegzetes amerikai kispolgári család csendes kálváriájának a realista hagyományokon nevelkedett, de a modern színpad lehetőségeivel bőségesen élő megjelenítése. Samuel Beckett Godot-ra várva című 1952-es színműve az „abszurd dráma” egyik iskolapéldája – s a modern ember szorongásainak és – mindennek ellenére – reménykedésének bravúros foglalata. A kötetzáró és egyben címadó darab a svájci Friedrich Dürrenmattnak, ennek a szellemes színpadi varázslónak és szóbűvésznek szatírába öltöztetett figyelmeztetése: Emberiség, vigyázz!
