A 15. század európai kultúrában az asztrológia fénykora volt. Eme áltudomány újjászületése különösen a humanisták körében éreztette hatását, akik a középkor- világképével szakítva időlegesen ennek segítségével igyekeztek új, tudományos világképet kialakítani maguknak. Janus Pannonius és az asztrológia viszonyának tisztázásával - Huszti József egyetlen, úttörő tanulmányát leszámítva - eddig sem a magyar, sem a nemzetközi szakirodalomban módszeresen senki sem foglalkozott. A monográfia ezt a hiányt igyekszik pótolni. A szerző mindenekelőtt három kérdésre keresi a választ: 1. Milyen szerepet játszott az asztrológia Janus Pannonius költészetében? 2. Milyen források közvetítették számára az asztrológiai ismereteket? 3. Személy szerint mi volt a viszonya Janusnak az asztrológiához? A könyvből megtudjuk, hogy egészen az 1460-as évekig Janus Pannonius csak mint irodalmi ötletek forrását tekintette az asztrológiát, élete vége felé, betegsége elhatalmasodásával került lelkileg is közelebbi kapcsolatba vele, majd hogy az asztrológia fatalizmusát gondolatilag leküzdhesse, fordult a neoplatonizmushoz.
