Mindenki ismer olyan régi történeteket, amelyekről tudjuk, hogy nem igazak, de érezzük, sejtjük: valami valóságtartalmuk mégis lehet, vagy lehetett az idők kezdetén, az emberi nem magára eszmélésének korában is. Ha istenek, természetfölötti lények alakjában is, ezek a regék rólunk szólnak és kultúránk szerves részét képezik.
Kutatásukkal, magyarázatukkal egy egész tudományág foglalkozik. A mitológia alakjai valószínűleg mind jelentős emberek lehettek, akik rányomták egyéniségük bélyegét a világra, és haláluk után istenként kezdték tisztelni őket. Az ilyen emberekről elmesélt történetekből lettek azután a mítoszok, legendák.
Sok legendának viszont bizonyíthatóan nincs köze a történelemhez, ezért véli úgy számos kutató, hogy a legendák alapjául valójában a vallások és a rítusok szolgálnak.
A különböző elméletek képviselői egy dologban egyetértenek: a legendák azokból az időkből származnak, amikor a kultúráknak még nem volt más eszközük ahhoz, hogy tudásukat átörökítsék egyik nemzedékről a másikra.
