A zsenit pusztán egy hajszál választja el az őrülttől, szoktuk volt mondani bizonyára azért, mert a zseniket is éppoly kevéssé értjük, mint az őrülteket. Szívesen vesszük találmányaikat, hasznot húzunk teljesítményeikből, mégis van bennünk valami rossz érzés a nagy tehetség láttán. Irigykedünk is persze, ez természetes, nem szívesen ismerjük el érdemeiket, gyakran elutasítjuk új, korszakalkotó gondolataikat. A legtöbb társadalom azért felismeri a tehetséget, és lehetőséget teremt kibontakoztatására speciális programokkal, valamiféle tehetséggondozás útján. Sokan úgy vélik: a zseniknek ez a világ túl lassú. Mi, egyszerű embertársaik, túl lassan gondolkodunk, túl lassan fogjuk fel azt, ami az ő számukra szinte kezdettől, a megismerés pillanatától fogva nagyon is érthető. Egy ilyen világban ők nem érzik jól magukat… Márpedig ők azok, akik egyszer egy leírhatatlan, szinte megfejthetetlen pillanatban hirtelen megértenek valamilyen összefüggést, amire előttük senki sem jött rá – pedig milliárd és milliárd ember élt a Földön, és él velük egy időben! Hogy miért éppen ők fedezik fel azt a dolgot, és nem más valaki más – az ma még ismeretlen a kutatók előtt. Ez a könyv a zsenikről szól, nekünk, egyszerű átlagpolgároknak… Elméjük bonyolultságát talán sohasem érthetjük meg, de legalább megtudjuk, mikor, hol, milyen körülmények között alkottak valami maradandót az egész emberiség számára.
Legyen Ön az első, aki véleményt ír!
