A Kossuth Lajos kapitányai a szerző korábbi, nagy sikerű Tábornokok és törzstisztek a szabadságharcban 1848-49 című munkájának folytatása: 48-49 honvéd századosairól szól.
A könyv első, nem nagy terjedelmű, de fontos, értékes része roppant nagy kutatási anyag alapján rajzol átfogó képet a honvédhadsereg kapitányairól, a századosi kar nemzetiségi hovatartozásáról, származásáról, szociológiai összetevőiről, a harcban játszott szerepéről, nemegyszer módosítva, korrigálva az eddigi hiedelmet vagy teljesen ellentmondva a köztudatban élő elképzeléseknek.
A mű második része a küzdelemben részt vevő több mint kétezerhatszáz százados, századparancsnok életrajzi adatait tartalmazza szócikkek formájában. A sok ismert név mellett (Kosztolányi Ágoston, Kosztolányi Dezső nagyapja, Petőfi István, a költő öccse, Báró Podmaniczky frigyes, a városépítő közéleti férfi, Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyike stb.) megrendítő, tragikus, hányatott vagy éppen regénybe illően kalandos életutak sokasága rajzolódik ki előttünk. Küzdelmek, helytállások, elszenvedett rabságok, elborult elmékkel befejezett életek, mesés amerikai karrierek, magasra ívelő katonai pályák tűnnek a szemünk elé a szabadságharc századosainak életútját végigkísérve, a küzdelemben betöltött szerepre, a származásra, iskolákra, képzettségre, előéletre és a szabadságharc utáni sorsra vonatkozó adatokat böngészve.
